Jerzy Kosinski lengyel származású író és szociológus volt, aki 1933-ban született Poznańban, majd 1991-ben hunyt el New York-ban. Az ötvenes években menekült el Lengyelországból, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol íróként és szociológusként dolgozott.
Kosinski azon kevés lengyel írók egyike volt, aki nagy népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban. Ő írta a híres regényeket, mint például a "Steps" (1968) és a "Being There" (1971), amelyet később filmre is vitt az amerikai rendező, Hal Ashby. Az "Being There" film a 1980-as évek elején nagy sikert aratott, és Peter Sellers főszereplésével készült el.
Kosinski azonban nemcsak íróként volt ismert, hanem szociológusként is jelentős munkát végzett az Egyesült Államokban. Az 1970-es években a Yale Egyetemen és a Princeton Egyetemen tanított, és kutatásai a szociális viselkedés, az emberi identitás és a kommunikáció területén voltak különösen fontosak.
Sajnos Kosinski életének utolsó éveiben a szakma számos tagja kritizálta munkásságát és akár azt is állították, hogy jelentős részét más írók munkáiból másolta. Emellett azonban a regényei még mindig nagy hatást gyakorolnak a kortárs irodalomra és az Egyesült Államok kulturális életére.
Könyvajánló: Jerzy Kosinski - A festett madár
A lengyel származású amerikai író leghíresebb műve, amely 1990-ben jelent meg először magyarul, döbbenetes hatású, az olvasót sokáig kísértő regény. Egy kisfiúról szól, akit Lengyelországban 1939 őszén, a világháború első heteiben egy távoli falu rejtekébe küldenek a szülei.
A nevelőanya hamarosan meghal, a gyermek magára marad, és a következő négy esztendőben faluról falura kóborolva az emberi megaláztatás és az állati kegyetlenség számtalan formájának lesz elszenvedője, illetve tanúja. A bestiális borzalmak Kosinski olykor nyersen közvetlen, olykor szürreálisan tobzódó, olykor pedig költői leírásában szinte mitikus jelentőséget kapnak – egy olyan látomás részeként, amely a közösségtől és kommunikációtól megfosztott emberi lény lecsupaszított énjét kutatja a „sötétség mélyén”.
A könyv tartalmi összefoglalása a következő:
A festett madár Jerzy Kosinski regénye, amely egy hatéves kisfiú szenvedéseit meséli el a második világháború alatt Kelet-Európában. A fiút a szülei egy távoli faluba küldik, hogy megvédjék a nácik elől, de a nevelőanya meghal, és a fiú egyedül marad. A sötét hajú, kreol bőrű fiút a babonás és kegyetlen falusiak zsidónak vagy cigánynak nézik, és sokféle kínzásnak és megaláztatásnak teszik ki. A fiú faluról falura vándorol, és mindenhol szörnyűségekkel találkozik: erőszak, gyilkosság, állatkínzás, boszorkányság, szexuális aberrációk. A fiú próbál alkalmazkodni és túlélni, de közben elveszíti az emberiességét és az érzéseit. A háború végén találkozik a szüleivel, akik túlélték a koncentrációs tábort, de már nem ismerik fel egymást.
A regény egy sötét és kegyetlen látomás az emberi természetről és a háborúról. Kosinski nyers és naturalista stílusban írja le a borzalmakat, amelyeket a fiú elszenved vagy elkövet. A regény címe egy metafora arra, hogy hogyan bánik az ember az idegennel vagy a mással: ahogy egy madarász megfesti egy madár tollát, hogy aztán szórakozzon azon, ahogy a többi madár kirekeszti vagy megöli őt. A regény eredetileg angolul íródott, de Kosinski azt állította, hogy lengyelül kezdte el írni, és hogy saját élményein alapul. Később kiderült, hogy ez nem igaz, és hogy Kosinski több részletet is átvett más forrásokból vagy szemtanúktól. A regény így is nagy hatást gyakorolt az olvasókra és a kritikusokra, és több díjat is nyert.
Részlet a regényből
A véres massza úgy mozdult, mint valami ezerkilós súly. A vékony, megcsonkított test az összekötözött kézen próbálta feltornázni magát. A tiszt odébb húzódott. Arca most a napfénybe került, és csodálatosan, kápráztatóan szép volt, bőre mint a viasz, szöghaja sima, akár a csecsemőé. Egyszer egy templomban láttam ilyen arcot. A falra volt festve, orgonamuzsikában fürdött, s csak a színesüveg ablakon bejutó fény ért hozzá.
A sebesült lassan majdnem ülő helyzetbe tolta fel magát. Súlyos köpönyegként terült az udvarra a csend. A katonák vigyázzállásban nézték a jelenetet. A sebesült zihált. Nyitni próbálta a száját, úgy imbolygott, mint madárijesztő a szélben. Megérezte a tiszt közelségét, feléje dűlt.
A tiszt undorodva kelt volna fel guggoltából, amikor a sebesült hirtelen újra mozdította a száját, nyögött egyet, majd nagyon hangosan kiejtett egy szót, ami úgy hangzott, mint a „disznó”, azzal visszazuhant, s a feje nagyot koppant a betonon.
A katonák megrezzenve, döbbenten néztek egymásra. A tiszt kiegyenesedett, és parancsot vakkantott. A katonák összecsapták a sarkukat, csőre töltötték puskájukat, odamasíroztak a férfihoz, és többször egymás után belelőttek. A golyó tépte test rángatózott, aztán megmerevedett. A katonák újból töltöttek, és vigyázzba álltak.
A tiszt most gondtalanul felém indult, frissen vasalt nadrágja varrását csapkodva a pálcával. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet. Egész személyét valami tökéletesen emberfeletti atmoszféra vette körül. Fakulhatatlan feketeségként jelent meg a jellegtelen színek hátterén. Az elgyötört arcú, kivert szemű, véres, összezúzott, megcsonkított végtagú emberek világában, a bűzlő, megtöretett testek között ő mintha a bemocskolhatatlan, makulátlan tökélyt képviselte volna sima és fénylő arcbőrével, a csúcsos sapka alól kilátszó aranyhajával, tiszta acélszemével. Teste minden mozdulatát mintha roppant belső erő hajtotta volna. Nyelve gránithangzása eszményien alkalmas volt alsóbbrendű, érdektelen teremtmények halálának elrendelésére. Sose tapasztalt módon mart belém az irigység, miközben csúcsos sapkáján ékeskedő halálfej-jelvényét bámultam. Arra gondoltam, milyen szép is lenne, ha ilyen csillogó és sima koponyám volna, s nem cigányképem, melytől rettegnek és undorodnak a tisztességes emberek.
A festett madár a lengyel származású amerikai író leghíresebb műve, amely 1990-ben jelent meg először magyarul, döbbenetes hatású, az olvasót sokáig kísértő regény. Egy kisfiúról szól, akit Lengyelországban 1939 őszén, a világháború első heteiben egy távoli falu rejtekébe küldenek a szülei. A nevelőanya hamarosan meghal, a gyermek magára marad, és a következő négy esztendőben faluról falura kóborolva az emberi megaláztatás és az állati kegyetlenség számtalan formájának lesz elszenvedője, illetve tanúja. A bestiális borzalmak Kosinski olykor nyersen közvetlen, olykor szürreálisan tobzódó, olykor pedig költői leírásában szinte mitikus jelentőséget kapnak - egy olyan látomás részeként, amely a közösségtől és kommunikációtól megfosztott emberi lény lecsupaszított énjét kutatja a `sötétség mélyén`.
________________
